Csengőd a Kiskunsági Homokhátság egyik települése, a megyeszékhely Kecskeméttől közúton mintegy 50 kilométerre délnyugati irányban helyezkedik el. Vonattal Budapest és Kiskőrös felől érhető el. Csengőd lakott település 1408-ban szerepel már oklevélben. Ezután a történelem viharaiban szinte teljesen kipusztult. 1444-ben I. Ulászló király eladományozza a gazdátlan, a királyi jogok eltitkolásával idegenek által elfoglalt Chenged Pest megyei pusztát. Csengőd ismét önálló községgé 1912-ben vált. Ekkorra felépült az új községháza a Fő utcán. 1918-ban Csengőd nagyközségi rangot kap. Lakóinak száma 2153 fő.
Ebben az időben épültek a bel- és külterületi iskolák: Tabdin, Kiscsengődön, Kullérban.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Cseng%C5%91d )

Tehát iskolánk, a községgel együtt alig száz esztendőt számlál. Előny ez, hiszen még szinte szemtanúk is vannak a kezdeti korokról, hátrány, hiszen nem sok ideje volt híres fiakat adni az országnak. Ez sem egészen pontos, hiszen Dankó Pista nótaköltő nevét sokan ismerik és a helyi hagyományőrzők számos nevezetes falunkbelire emlékeznek. iskolatörténet – falutörténet
Előny, hiszen Csengőd „tervezett„ település. Sakktábla szerűen kiépített, egyenes, szép, széles utcák, tágas közterületek jellemzik. A katolikus templom tövében, a falu legmagasabb pontján található az oktatási épületegyüttes. Az óvodával és a sportcsarnokkal együtt hat épületből álló komplexum áll a 33-as helyrajzi számon. Gondozott, nagy terekkel, udvarokkal, biztonságos, esztétikus környezetben szolgálja a falu kicsinyeinek nevelését. Az első iskolaépület a volt parókia és az uradalmi istálló épületeiben alakult ki. Aki ma itt körbesétál – köszönhetően a DAOP 210-ben befejeződött pályázatnak– csak hallomásból ismerheti ezeket a tényeket. Akadálymentesített, szigetelt, kívül-belül felújított korszerű épületeket lát, amelyek mégis őrzik a múlt nyomait, az elődök szellemiségét.
Több mint egyszerű kövek halmaza – olvashatjuk ilyenformán az Egri csillagokban Dobó kapitány szavait. Iskolává a benne dolgozó pedagógusgenerációk tették, teszik. Horváth, Kálmán, Sásdi Gyula, Tomor Ferenc, Zódor Mihály, Dr. Ágotai Attiláné – az eddigi igazgatók fémjelzik ezeket az időket.   Tantestületünk ma is lendületes, hiteles és megújulásra kész kollektíva. Bizonyítja ezt a sok megvalósított program és pályázat: HEFOP, TÁMOP, TIOP, DAOP, KAP programok sora. Kooperatív technikák, integrált pedagógiai rendszer működtetése és évtizedes hagyományok kialakítása és ápolása fejleszti alma materré ezeket az iskolaépületeket.
Beszélni kell az Év tanulója verseny hagyományáról, amely a minden évben legeredményesebb végzős diáknak állít emléket. Nyolc éven keresztül gyűlnek a tanulmányi munkáért, versenyeredményekért járó pontok. A ballagáson a polgármester adja át a címet és következő ősszel a diák emlékfát ültet az iskolai parkban. Immár 25 fa sorakozik, a legelső már komoly árnyékot vet. Tövükben emléktábla hirdeti a tulajdonosát.
Iskolaújságunk, a Csengettyű – a helyi önkormányzati lap kistestvére – szintén 24 éven keresztül jelent meg. Sokáig nyomtatott, az utóbbi időben virtuális formában. Tartalmát diákszerkesztők állították össze, tagjai a DUE (Diákújságírók Egyesület) szervezethez is csatlakoztak. Iskolarádiót működtettünk, sokszínű a szakköri élet, a sportolásra is van lehetőség, asztaliteniszben országosan jegyzik szabadidő egyesületünk eredményeit. Két alkalommal országos győtes lett a csapatunk, egy alkalommal harmadik helyezést ért el az országos versenyen. Helyi , területi és megyei versenyeken veszünk részt, OKÉV mérési eredményeink jók, a hozzáadott érték terén időnként átlag felettiek. Régóta foglalkozunk integrált neveléssel, oktatással, az IPR programot 2008 óta működtetjük sikerrel.